2014.08.07. Csütörtök

Tudom szőrszál hasogató vagyok és lehet, hogy nem is érné meg még a gondolatot sem, de nem tehetek róla, én már csak ilyennek születtem, hogy vannak dolgok, amik bosszantanak, míg az másoknak természetes. A teljesség igénye nélkül ilyen pl. az, hogy egy nőt előre engedek az ajtónál, vagy éppen kinyitom neki azt (hacsak nem önműködő :P ), előre köszönök az idősebbeknek... blablabla... stb. Igazából ez mind közhely, más tészta, hogy ki tartja és ki nem tartja be ezeket. Ezt ki-ki maga döntse el, bár nekem böki a csőröm, ha ezek az úgymond általánosan elfogadott, de már régimódinak tűnő normákat valaki nem tartja be. Mondhatnátok azt, hogy túlságosan konzervatív vagyok, vagy éppenséggel túl érzékeny én ezt aláírom, vagy azt, hogy ez már lerágott csont. Na és? Ez az én blogom, azt írok bele, amit akarok :)

Szóval a mai témám már régóta piszkálja a "miktámat", ez pedig nem más, mint a napszemüvegben történő társalgás, köszönés... stb. Hogy miért? Lehet, hogy csak az én arcfelismerő képességem rosszabb, mint az átlag emberé, de piszok módon zavar már az is, amikor valaki rám köszön a sokszor az arcának nagy részét kitakaró napszemüveg alól és gőzöm sincs, hogy ki lehetett az. Mondhatnátok azt, hogy na és, a te gondod, valóban, de engem úgy tanítottak, ha valakihez szavakat intézek, legyen az csak egy köszönés is, nézzek a szemébe. De azon a fránya sötét lencsén át nem látom a szemét, még csak azt sem, hogy merre néz egyáltalán. Az meg már végképp a halálom, amikor valaki ezen keresztül kezd el trécselni a másikkal. A hideg ráz ki, amikor ezek az úgynevezett "cölöbök" napszemüvegben adnak interjút. Miért? Ennyire nem viseli el a másik tekintetét, vagy csak szimplán annyira hazudik, hogy úgysem tud a kérdező szemébe nézni? Legalább ilyenkor vennének példát "kedvenc" politikusainkról - ha máskor nem is -, akik simán a szemünkbe hazudnak, akár jobbra, akár balra néznek az interjú alatt. Szóval úgy gondolom, hogy illenék megadni a másiknak a tiszteletet azzal, hogy ha már egyszer ráköszönök, netalántán beszélek is vele, akkor veszem a fáradtságot, hogy leveszem azt a fránya napszemüveget, addig nem fogja kisütni a szemem és legalább ő is tudja, hogy kivel beszél, mert ugye nem mindegy, hogy Gizike vagy Gőzeke. Nekem legalábbis, de ha neked igen, akkor csak hajrá! Dühöngés OFF.