2014.08.14. csütörtök

Idén elég csapadékos a nyár, a hangdoboz ma reggel be is mondta, hogy az elmúlt évtizedek legcsapadékosabb nyara. Szuper, kinek jó, kinek nem. Én nem is tudom eldönteni, hogy melyikbe tartozom. Ha azt nézem, hogy az idén viszonylag későn ültetett tujáimat nem kell öntözni, akkor azt mondom, hogy jó dolog, mert a víz nem olcsó, még akkor sem, ha tudok esővizet gyűjteni. Viszont ha azt nézem, hogy a gyönyörű paradicsomjaim mind az eső utáni párás meleg áldozata lett, mert a meleg pára elégette őket és oda a teljes termés, vagy azt, hogy lassan bent rohad a krumpli a földben, mert az eső miatt nem tudom kiszedni, akkor nem olyan biztos ez.

Régóta vágytunk arra, hogy saját zöldséget-gyümölcsöt termeljünk, hiszen így legalább kvázi bio terméket ehetünk a saját kertünkből (most ne menjünk bele a chemtrail meg hasonló szarságokba). Erre azért kellett sokáig várni, mert annyira azért nem egyszerű krumplit vagy babot termelni a harmadik emeleten. Tudom, van erre is módszer, ami hatékony is, de figyelembe véve a mennyiséget és a befektetett munkát, nem biztos, hogy hosszú távon megéri.
Ilyenkor a szőrözők (mint én is), azt szokták mondani, hogy a háznál megtermelt termény sem olcsóbb, hiszen a talajt meg kell művelni, öntözni, kapálni... stb. És ez így is van, amit odahaza termelek meg kis mennyiségben, az nagyságrendekkel többe kerül fajlagosan, mint az, amit megveszek a boltban, hiszen minél többet termelek, annál kisebb a ráfordított fajlagos költség. Ezt minden hülye ki tudja számolni, és mégis, itt mindig is azon van a hangsúly, hogy lehetőség szerint vegyszer mentesen termeljünk. Ez eddig sikerült is, és ezután is szeretném folytatni ezt a tendenciát. Öntözök, kapálok, spanyol csigát taposok (nem, nem vagyok buddhista, lehet kövezni, de ez az állat igenis kártékony, viszont legalább nem sózom, mint a nagy többség, gyors és hatékony módszer), szóval művelem a kertet. 
Azonban itt jön a képbe a már említett eső, amit nem tudunk szabályozni, maximum imádkozni a JóIstenhez, hogy ne adjon már annyi égi áldást (vagy éppen adjon, amikor kell). Persze mindennek oka van, de most egyelőre csak a morgolódáshoz van elég ok. Persze nem szabad elkeseredni, hiszen a paprika legalább gyönyörű, a hagymáról nem is beszélve. Tiszta zöldségbejegyzés lett, mondhatni zöldségeket beszélek. Örüljünk, hogy a szép házunkat körbefolyja a felettünk lévő dombról eső idején lezúduló áradat és nem kimossa, mint a szomszédot, akinek már segítettem védelmi árkot ásni felhőszakadásban. Nem egy nagy élmény, főleg annak nem, akit kimos a víz. 
Itt nálunk már lassan egy egész napja megállás nélkül esik, ami részben jó, mert megtelnek a vizes kádak, de hogy mi lesz a terménnyel? Fene tudja, kampánybetakarítás, ha végre eláll és rá lehet menni a földre. Remélem addig nem megy minden tönkre és a szomszédom is a helyén marad, mindkettő. Dühöngés OFF